- Házasság felbontása közös megegyezéssel
A házasság felbontásának egyszerűbb és mindenki számára kíméletesebb módja, ha a felek képesek békésen elválni és meg tudnak állapodni a következő kérdésekről:
- közös gyermek esetén a szülői felügyeleti jog gyakorlása és a kapcsolattartás;
- a gyermek tartása;
- a házastársi tartás, ha erre igény van;
- a felek lakáshasználatának rendezése.
A Ptk. nem kívánja meg kötelezően a közös ingó vagyon megosztásáról szóló megegyezést, ezt a kérdést a felek peren kívül vagy külön vagyonmegosztási perben is rendezhetik, de meg is egyezhetnek róla az egyezségben.
Ha a megállapodás megszületik a felek között, akkor nincs szükség arra, hogy a bíróság előtt feltárják, boncolgassák az életközösségük megromlásának okait és az eljárás mielőbb lezárható. A felek az egyezséget írásbeli szerződésbe foglalják, az ügyvéd gondoskodik róla, hogy az a jogszabályoknak megfeleljen és beterjeszti a bíróságnak jóváhagyásra. A bíróság a felek személyes meghallgatása során meggyőződik arról, hogy az egyező akaratnyilvánítást nem kényszer, fenyegetés, befolyásolás vagy a másik fél helyzetének kihasználása idézte-e elő, majd ítéletet hoz a házasság felbontásáról.
- Házasság felbontása teljes körű bizonyítás alapján (feldúltságon alapuló bontás)
A házasság felbontására irányuló kereset benyújtása esetén a bíróságnak meg kell vizsgálnia a házasság megromlásának egész folyamatát. Két esetben kerülhet sor erre:
- a házastársak egyikének egyoldalú kérelmére, a másik házastárs ellenzésével folyik az eljárás;
- a felek egyetértenek a házasság felbontásával, de nincsenek meg a feltételei a közös megegyezésen alapuló felbontásnak (valamely szükségszerű kérdéseben nem tudtak megegyezni a felek).
A bizonyítási eljárás keretében a bíróság tanúkat hallgat meg, iratokat, környezettanulmányt, vagyoni bizonyítványt, iskolai véleményt szerez be. A feleknek részletesen fel kell tárniuk a házasságban történteket és a váláshoz vezető okokat. A bíróság vizsgálja, hogy a házasság teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott-e. Ha úgy ítéli meg, hogy lehet remény az életközösség helyreállására, a házasságot nem bontja fel, a bíróságnak nincs jogszabályi kötelezettsége a bontásra!
A bizonyításon alapuló bontás tehát hosszadalmas és embert próbáló folyamat, ezért házasság felbontására irányuló szándék esetén minden esetben törekszem a házasfelek közötti közvetítésre és kompromisszum kialakításának elősegítésére a felek kímélete érdekében.
- Vagyonjogi szerződések
- házassági vagyonjogi szerződés: a házastársaknak vagy a jegyeseknek olyan szerződési megállapodása, amely a házasság vagyonjogi rendszerét a törvénytől eltérő módon szabályozza. De mi is az a fő szabály, amelytől a házassági vagyonjogi szerződéssel el lehet térni? A házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik: a házastársak osztatlan közös tulajdona (fele-fele arányban) lesz mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereznek, kivéve azt, amely valamely házastárs különvagyonához tartozik (a különvagyonba tartozó vagyontárgyakat a Ptk. tételesen felsorolja). Akkor érdemes tehát házassági vagyonjogi szerződést kötni a házasulandóknak vagy házastársaknak, ha a fenti szabálytól eltérően kívánják a vagyonjogi viszonyaikat rendezni. Például:
- ha nem első házasságról van szó és a korábbi válásból még maradtak rendezetlen anyagi ügyek vagy a feleknek gyermekei vannak, akikkel kapcsolatban szintén gyakran merülnek fel kérdések (ilyen esetben öröklési típusú szerződés is jelenthet megoldást);
- a felek között jelentős vagyoni vagy jövedelmi eltérés van és a házassági szerződésben a fele-fele megosztástól el kívánnak térni;
- az egyik házasulandó fél valamilyen bankhitellel rendelkezik, amit a felek nem akarnak közössé tenni, még ha közösen törlesztik is. Ha a hitel bedőlne és végrehajtásra kerülne sor, akkor az a másik fél vagyonát is érintené vagyonjogi szerződés híján;
- lehetséges az is, hogy a szerződésben kifejezetten csak azt rögzítsük, hogy milyen vagyontárgyakkal rendelkeztek a felek már a házasságkötés előtt. Így ha később esetleg válásra kerül a sor, akkor ez már nem képezheti vita tárgyát, akkor sem, ha utólag más vagyontárgyak kerültek az eredetiek helyébe (pl. eladtak egy ingatlant, és másikat vettek belőle). Ezen vagyontárgyak megosztását váláskor a házassági szerződés teljesen egyértelművé teszi, nem kell az amúgy is feszült helyzetben ezekről a kérdésekről vitatkozni.
A szerződést minden esetben közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. Kiemelendő, hogy a házassági vagyonjogi szerződés nemcsak a megkötésekor meglévő vagyontárgyakra terjedhet ki, hanem a jövőben megszerzett vagyontárgyak megosztására is megosztási elveket lehet benne felállítani. A szerződés módosítható, visszamenőlegesen felbontható vagy a jövőre nézve megszüntethető.
- élettársi vagyonjogi szerződés: az élettársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat az élettársi együttélés idejére szerződéssel rendezhetik, mely szerződést közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. E szerződésben az élettársak bármilyen vagyonjogi rendelkezést kiköthetnek, amely a házastársak között érvényesülhet. Amennyiben ilyen szerződést az élettársak nem kötnek, az élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők. Az életközösség megszűnése esetén bármelyik élettárs követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását. E megosztásra a közszerzeményi rendszer rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Ez a közszerzemény pedig az a tiszta vagyoni érték, amely az élettársaknak az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonában az őket terhelő adósság ráeső részének és a különvagyonának a levonása után fennmarad.Az élettársat a vagyonszaporulatból a szerzésben való közreműködése arányában, elsősorban természetben illeti meg részesedés. A háztartásban, a gyermeknevelésben valamint a másik élettárs vállalkozásában végzett munka a szerzésben való közreműködésnek minősül. Ha a szerzésben való közreműködés aránya nem állapítható meg, azt egyenlőnek kell tekinteni, kivéve, ha ez bármelyik élettársra nézve méltánytalan vagyoni hátrányt jelentene.