Mindnyájan ismerjük a közhelyeket, hogy „A szomszéd fűje mindig zöldebb” és „Rossz szomszédság török átok”: Akármennyire is nem szeretünk közhelyeket puffogtatni, el kell ismernünk, hogy mindegyiknek van több-kevesebb valóságalapja. Mai témaként tehát a szomszédjogokat választottam, mert azt tapasztalom, hogy nagyon sok ember életét teszi terhesebbé, hogy a szomszédjával nem felhőtlen a kapcsolata. Nézzük, hogyan szabályozzák a kérdéskört a hatályos jogszabályok!
A szabályozás alapjait a Polgári Törvénykönyv teszi le azzal, hogy a tulajdonjog általános magánjogi korlátjaként rögzíti: „a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédokat szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.” Fontos hangsúlyozni, hogy a jogszabály a SZÜKSÉGTELEN zavarást tiltja. Joggal merül fel a kérdés, hogy ezek szerint van szükséges zavarás is??? Van, bizony. Tipikusan ilyen egy felújítás, melyet a szomszédoknak – bizonyos korlátok között – el kell viselnie. Szükséges zavarás a fűnyírás, a permetezés is vagy bármilyen ház körüli, karbantartási teendő, ami a szomszéd számára esetleg zavaró lehet. A korlátokat társasházakban jellemzően a házirend tartalmazza, kertes házak esetén pedig a józan ész diktálja. Szükséges, ám az előbbi eseteknél szerencsére sokkal ritkábban előforduló zavarás lehet a szükséghelyzet is. Példaként említhetjük, amikor egy tűzesemény helyszínére csak a szomszédos ingatlan falán áttörve lehet bejutni. A tulajdonos a szükséghelyzetbe került személytől utólag kártalanítást követelhet a zavarás miatt. Szintén szükségszerű zavarásnak minősül a közérdekű használat. Az ingatlan tulajdonosa tűrni köteles, hogy az erre jogszabályban feljogosított személyek – a feladataik ellátásához szükséges mértékben – az ingatlant időlegesen használják, arra használati jogot szerezzenek vagy az azon fennálló tulajdonjogot egyébként korlátozzák (pl. kábelek átvezetése az ingatlanon). Az ingatlan tulajdonosát ebben az esetben is kártalanítás illeti meg.
Mi tekinthető akkor szükségtelen zavarásnak? Példaként említhető az indokolatlan hangoskodás, a szomszédos épület miatt történő panorámavesztés, beárnyékolás, ha a(z újonnan épült) szomszédos épületből a másik házra, annak belsejére belátás nyílik, a kamera felszerelése, mellyel a szomszéd házára, udvarára is rálát, illetve akár a zavaró szaghatás is minősülhetnek szükségszerű zavarásnak.
Mi a teendő ilyenkor? Nem győzőm hangsúlyozni a kommunikáció fontosságát: először is mindenképpen beszéljünk a szomszéddal! Higgadtan, tárgyilagosan, kompromisszumot keresve. Hiszen a szomszéd csak abban az esetben fogja tudni megszüntetni a zavarást, ha szólunk neki, hogy a magatartása számunkra zavaró! Ha ez nem megy – mert érzelmileg nagyon érintettek vagyunk és nehezen fékezzük indulatainkat – kérjünk meg valakit, hogy közvetítsen. Semmiképpen ne hagyjuk, hogy elmérgesedjen a viszony! Ha nem tudunk dűlőre jutni a szomszéddal, kérjük ki egy ügyvéd tanácsát. Gyakran az is megoldást hoz, ha a szomszéd az ügyvédtől értesül róla, hogy magatartása nem jogszerű és milyen következményei lehetnek. A végső megoldás pedig – abban az esetben ha a zavarás tűrhetetlen és a szomszéd hajthatatlan – a bírósághoz fordulás.
A fenti általános szomszédjogi klauzulán kívül vannak speciális szabályok, nevesített szomszédjogok is, de azokról – hely hiányában – részletesen csak a következő cikkemben tájékoztatom Önöket.